Szűcs Péter jelenleg a Marie Claire magazin vezető szerkesztőjeként dolgozik, de karrierje során számos más dologgal is foglalkozik: kritikákat ír, tanít, tudosít és interjúkat készít. Igazán sokoldalú és különleges személyiség. Mostani interjúnkban fordul a kocka, ezúttal nem a kérdező, hanem a válaszoló szerepét tölti be és alkalmunk nyílik arra, hogy kicsit közelebbről is megismerhessük Őt.

(fotó: Balla Vivienne)

-Hogyan kerültél kapcsolatba az újságírással? Mindig is ezzel szerettél volna foglalkozni?
Eredetileg botanikusnak készültem, majd kertésznek tanultam – még az E. T. című film
hatására –, végül másképpen alakult. Egyetemistaként a nemzetközi magazinok nyelvezete
volt a kutatási területem az ELTE bölcsészkarán. Arra voltam kíváncsi, hogyan születik meg
egy magazin jellegzetes stílusa és szóhasználata a semmiből. Az újságírás mindig is izgatott, de kamaszkoromban egyszerre készültem botanikusnak, színésznek és írónak.

-Jelenleg a Marie Claire vezető szerkesztője vagy. Nehéz volt az út, ami idáig vezetett? Ha jól tudom, a Magyar Rádiónál kezdődött minden.
Harmadéves koromban behívtak egy interjúra a Magyar Rádióba a magazinok nyelvezetéről
szóló munkám miatt. A beszélgetés után azt mondta a szerkesztő, szeretné, ha maradnék,
mert lendületes a stílusom és jó a hangom. Megtanított vágni – akkoriban még tekercsen
vágtunk –, és már az első napon készíthettem interjút a műsorába. Közben felvettek a Rádió Médiaiskolájába, és megjelentek az első írásaim, interjúim különböző magazinokban. Nem mondanám nehéznek azt az időszakot, inkább kreatívnak és adrenalinnal telinek. Nem az történt, hogy jókor voltam jó helyen, hanem egyszerre több helyen voltam. Az is előfordult, hogy egy élő adásba egy kollégám ült be beszélgetni egy vendéggel a stúdióba, mert megcsúszott a vizsgarend az egyetemen. Nappal rádióztam és előadásokat hallgattam, éjjel írtam és éltem.

-Rengeteg mindennel foglalkozol. Interjúkat készítesz, ajánlókat írsz, tudósítasz, ezek mellett pedig még tanítasz is a Sanoma Médiaakadémián. Mégis melyik áll a legközelebb hozzád? Melyik vagy igazán te?
Aktuálisan az interjú áll hozzám a legközelebb. Megnyitni, megfejteni, majd megírni valakit
egy portréban szerintem az egyik legizgalmasabb része az újságírásnak.

-Vezető szerkesztőként milyen feladataid vannak?
Hogy néz ki egy átlagos „Szűcs Péter- féle” munkanap?
Szerencsére minden napom másképpen néz ki, és egyik sem átlagos. Az egyiken
akár éjszakába nyúlóan bemutatókon és rendezvényeken veszek részt, egy másikon az
is megtörténhet, hogy egész nap címlapszövegeket faragunk a kollégáimmal.
A vezető szerkesztő az egész lapért felel, és tartalommal tölti meg a magazint, de a szerkesztés csapatmunka. Mindenkinek megvan a maga területe, amiben a legjobb, de alapvetően egymást inspirálva találjuk ki és állítjuk össze a lapot. Hozzám tartozik a címlapsztori, az interjúk, a portrék és a fashion feature-ök.

-Amikor egy kritikát/ajánlót írsz, milyen szempontok alapján választod ki az adott
színdarabot, filmet vagy éppen éttermet? Ismerősök, barátok ajánlása alapján vagy spontán módon?
Éttermeket, klubokat spontán találok, sodródom az éjszakában, odafigyelek arra, ha valaki
lelkesen mesél egy új felfedezettjéről. Előadásokat, darabokat a színész vagy rendező
barátaim ajánlanak, sokszor meghívnak a bemutatóra, így elsők között látom a legfrissebbeket is. Egyébként a rendező személye és hitelessége, a színház szellemisége vagy a szereplők névsora dönt. Filmnél tutira megyek, art mozi, jó nevű rendező vagy izgalmas, független filmes. A kommersz amerikai filmek többsége szerintem inkább elvesz, mint ad. A televízió is ilyen, ezért nincs otthon tévém már több mint tíz éve.

-Jelenleg min dolgozol? Van olyan dolog, amire különösen nagy figyelmet fordítasz most?
Egy új divatlapot készítek. A kiadóm elengedett „vendégfőszerkesztőnek”, így én állíthatom
össze a Budapest Business Journal éves divatkiadványát, a Fashion Issue-t, amely egyszerre fókuszál a fiatal tehetségekre, a helyi értékekre és a luxusra.

-Rengeteg interjút készítettél már. Van személyes kedvenced?
A kedvenceim azok a beszélgetések, amelyek után másképpen kezdtem el gondolkodni a
világról, és a mai napig hatnak. Szentandrássy István festőművésszel készült az egyik, Petrás Máriával (csángó énekes és szobrászművész) a másik, de emlékezetes még a Snétberger Ferenccel készült beszélgetés is. Mindhárman alkotó művészek és természetközeli emberek, a beszélgetések pedig a szépségről, az élet szeretetéről és tiszteletéről szóltak. Minden mondatukat megőriztem magamnak, és ahol csak tudom, tovább is adom őket.

-Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb, legérdekesebb munkád?
Több ilyen is van. Az egyik az a dokumentumműsor, amelyet Dél-Franciaországban, a
Camargue partvidékén, Saint Marie de La Merben készíthettem. A skandináv országoktól
a mediterrán országokig az összes, Nyugat-Európában élő vándorcigány évente egyszer
összegyűlik ott, hogy tiszteletét tegye az egyetlen „cigány szent”, Szent Sára előtt.
Maga az esemény olyan, mintha összevágnának egy Kusturica- és egy Guy Ritchie-filmet. Jellemző, hogy a cigányok szentjét a katolikus egyház hivatalosan még nem avatta boldoggá, de ők mégis hisznek benne, és nagyon tisztelik. Az ebből született riportom évekkel ezelőtt a Glamour magazinban is megjelent, mert abban az évben a cigányromantika volt a trend, sok tervező inspirálódott ebből az etnikus-romantikus világból. A másik nagyon emlékezetes munkám már a Marie Claire-hez és Los Angeleshez kötődik, ahonnan a Golden Globe díj-átadóról tudósítottam a kulisszák mögül. Igazi leleményes magyar emberhez méltón valahogyan az összes, szigorúan őrzött afterpartira sikerült bejutnom…

-Hogyan és mikor kapcsolódott össze az életedben az újságírás a divattal?
Még a rádióban volt egy műsorom, amely divattal és divattörténettel is foglalkozott.
A ma már szinte sztárnak számító fiatal magyar tervezőgeneráció tagjai közül is megszólaltak benne, volt, aki még „csak” egyetemi hallgató volt akkoriban.

-A magyar média, a televízió és a nyomtatott sajtó is elég sanyarú módon bánik a
férfidivattal. Mit gondolsz, mi az oka ennek? Várható javulás ezen a téren?
Nagyon bizakodó vagyok ezzel kapcsolatban. Bár a divat nem pénzkérdés, egy átlag
magyar férfit érthető módon első körben talán sokkal jobban érdekli például a havi
törlesztőrészletének az alakulása, mint az, hogy mit vegyen fel, de szerintem az igény már
nem csak a fiatalabb generációkban van meg arra, hogy tényleg jól és stílusosan öltözzenek. Az a tíz–húsz éve még létező és elfogadott felfogás, hogy egy férfinak nem illik jól kinéznie, mert akkor biztosan meleg vagy nagyon gazdag, szerencsére egyre nevetségesebbnek hat. Az, hogy kevés az ezzel kapcsolatos műsor és kiadvány, talán azért lehet, mert az igény erre még csak kialakulóban van. Hogy mi lehet ennek az oka? Elsősorban az, hogy kicsi a hazai piac, de okolható az előző rendszer is, minden bűnével együtt, az ország vizuális kultúrájának sekélyessége és a még mindig „hagyományosnak” címkézett férfiigénytelenség, miszerint elég, ha a férfi egy fokkal szebb az ördögnél. A nők nem jeleznek vissza elégszer azzal kapcsolatban, hogy nekik mi tetszene jobban a partnerükön, bár egy férfinak késztetést kéne éreznie, hogy megtalálja a saját stílusát. Pár év múlva, ha a gazdasági helyzet is úgy alakul, elképzelhetőnek tartom, hogy egy Esquire vagy GQ típusú kiadványra is megérik az ország és az idő. Az Elle Man hiánypótló, és jó nyomon jár, a stílustanácsadó könyvekre is van kereslet, de a Marie Claire szeptemberi férfimelléklete is óriási siker, a nők és a férfiak között is.

-Mi a személyes véleményed a magyar férfiak öltözködési szokásairól? Rengeteg helyen megfordulsz, mik a tapasztalataid?
Egy nagyon kedves olasz barátom mondta, hogy már ötéves korában azt hallotta az
anyukájától, hogy akkor is kifogástalanul kell felöltöznie, ha csak leviszi a szemetet.
Amikor Andalúziában éltem, volt, hogy nem engedtek be egy klubba, mert nem volt fényesre suvickolva a cipőm és mert farmerben próbáltam bejutni. Mi ettől még nagyon messze járunk. Az öltözködéskultúra vagy akár egy viselet hozzáad az utcaképhez, sok mindent elmond, és sok mindent meghatároz. Akár egy nap minőségét is eldöntheti.
Azt látom, hogy egyre többen vannak a negyven alattiak között, akik jól, még többen a
harminc alattiak között, akik még jobban, és a húsz alattiak meg szinte ugyanúgy öltöznek,
a társadalmi státuszuknak vagy szubkultúrájuknak megfelelően, mint bármelyik nyugat-
európai országban. Tetszik a hazai underground szcéna kreativitása, tetszik, hogy egyre
többen vállalják önmagukat és lesznek a viseletükkel önazonosak, tetszik, hogy a stílus
már része egy harminc alatti férfi kelléktárának is, tetszik, hogy van magyar fiatal, aki
kreatív és bátor. A Gödörben sokszor izgalmasabb szetteket, stílusosabb és kreatívabb
megoldásokat látsz, mintha végigsétálnál Barcelonában a Ramblán.
Budapest jelenleg a világ egyik legizgalmasabb városa, tele potenciállal. Barcelonában például sokkal inkább egy-egy szubkultúra jellegzetességeit látod az utcán, vagy azt az aktuális trendet, amelyet a Zara kirakataiban is. De nagyon nem tetszik, hogy Budapesten sokszor még mindig beszólnak annak, aki egyedien, önmagát megmutatva öltözködik, gyakran annak is, aki stílusos, sokszor azt hiszik, külföldi, és lehet gyalázni magyarul.Kínos. Képzeljük csak el, miket hallanának a Budapest Street Fashion modelljei, ha nem lenne zene a fülükben. Remélem, ezek hamar lecsengenek, és ugyanúgy vállalhatja magát valaki itthon, mint például Londonban. Szeretem, ahogyan Párizsban vagy Olaszországban öltözködnek a férfiak, de hát olyan sok szép dolog veszi körül őket, nyilván hat rájuk.

-Hol szoktál magadnak vásárolni? Van esetleg kedvenc ruhadarabod, kiegészítőd,
melytől nehezen válnál meg?
Szeretek kincsekre bukkanni egy-egy second hand üzletben, vagy átalakítani, átszabatni,
megújítani különböző, már meglévő darabokat. Nem nagyon ragaszkodom a tárgyakhoz,
így ruhadarabokhoz sem, ha valakinek nagyon tetszik egy-egy darab, amit rajtam lát, vagy
jobban áll neki, mint nekem, akkor szívesen neki ajándékozom. Ami miatt mégis kötődőm
valamihez, az sokkal inkább személyes élmény, a ruhadarabjaim történetét szeretem, vagy azt az élményanyagot, amely hozzájuk kötődik. Az órámat például azért, mert a nagymamámtól kaptam, egy békebeli Doxa, gyönyörű darab, a táskámat pedig azért, mert a tervezőjétől, Tuantól kaptam a 33. születésnapomra.

-A magyar tervezők közül van kedvenced?
Sokan vannak, de Anh Tuan mitikus világa áll hozzám a legközelebb.

-Egy átlagos olvasó szemével igazi megfejthetetlen, kiismerhetetlen személy vagy, aki rengeteg mindennel foglalkozik, nem akad le egy-egy témánál, stílusnál.
Segíts nekünk egy kicsit: milyen az igazi Szűcs Péter? Mit szeret csinálni, amikor nem dolgozik, hogyan kapcsolódik ki? Nehéz meghúzni a határvonalat?
Az igazit én is nehezen találom. A barátok és a természet közelsége kapcsol ki, vagy a
partizás, vagy egy alkudozással és lángosozással teli délelőtt az Ecserin vagy egy hét pörgés a Szigeten vagy egy áttáncolt és végigflörtölt éjszaka. A kertészkedés és az éjszakai biciklizés boldoggá tesz. Sok barátom él külföldön, ha tehetném, többet lennék velük vagy náluk. A volt szerelmeimmel is jóban maradtam, így kötődöm Párizshoz, Barcelonához, Londonhoz. Ha hozzájuk megyek, azzal a gondolattal játszadozom, hogy vajon mit csinálnék, ha velük és abban az országban élnék. Sokszor összefolyik a munka és a magánélet, de ha mindkettőt élvezi az ember, és mindkettő közben önmaga tud maradni, és nem az egyiket játssza el a másikban vagy a másikat az egyikben, akkor ezzel szerintem nincs is gond. Ha az ember önazonos és hiteles, akkor mindegy, mit csinál, minden pillanatban önmaga marad. Én legalábbis igyekszem így élni.

Hogy látod magad mondjuk 10 év múlva? Milyen terveid vannak, merre tovább?
Tíz év múlva remélhetőleg már megírtam mindhárom könyvemet, házasságot kötöttem,
örökbe fogadtam két roma gyereket, és egy olyan lakásba költöztem, amelynek nemcsak
terasza van, hanem kertje is.

+1 Van kedvenc fotód férfidivatanyagból, editorialból? Ha igen, melyik az?
Matthew Brookes munkáit nagyon szeretem, kedvenc editorialom tőle itt látható.
Kedvenc fotóim Tőle:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.