2011.03.28

Tóth András interjú

HeStyle | 2011.03.28 16:50 | 2 hozzászólás

Hazánk egyik legsikeresebb és legismertebb divattervező csapata, a USE Unused 2002-ben alakult. A trió tagjai Füzes Eszter, Godena-Juhász Attila és Tóth András azóta sikert sikerre halmoznak, többször is elnyerték az Év Divattervezője díjat, alkotásaikat pedig egyre többen fedezik fel világszerte, köztük sztárok is. Tóth Andrást kérdeztem múltról, jelenről és jövőről a most következő interjúban, mellyel régi nagy vágyam vált valóra!

-Mi szerettél volna lenni a gyerekkorodban? Már akkor is érdekelt a divat?

A divat nem nagyon érdekli a gyerekeket szerencsére. Viszont a rajzolás, festés annál inkább. Engem is ezek kötöttek le a legjobban gyerekként. Az első emlékem, hogy ruhákat rajzolgatok, 12 éves koromból származik. De akkor még jobban érdekeltek a filmes és színházi jelmezek, kosztümök. Aztán 14 évesen Alival vettünk egy német Vogue-ot, a 90-es évek egyik szupermodelljével, Yasmeen Ghauri-val a címlapon és ott minden eldőlt. Ali stylist lett, én divattervező.

-Hogy indult el a pályafutásod és a USE? Mikor találkoztatok először Füzes Eszterrel és Godena-Juhász Attilával, a USE másik két tagjával?

A pályafutásom és a USE egyszerre kezdődtek. Az egyetemen ismerkedtünk meg Eszterrel és Attilával és hamar kiderült, hogy nagyon hasonló a gondolkodásunk a divatról.
Aztán a sors úgy hozta, hogy egy külföldi pályázaton egy csoportként indultunk és ekkor választottuk jeligének a USE szót. A pályázaton megnyertük a zsűri különdíját és ez megadta a kezdőlökést mindhármunknak. A diplománkat is közösen csináltuk meg, egy 24 darabból álló kabát és alkalmi ruha kollekciót, cipőkkel, kesztyűkkel és táskákkal. Perlaki Mártonnal profi divatképekben dokumentáltuk a ruhákat és még egy videó is készült a fotókból. Az egész nagy visszhangot váltott ki az itthoni szakmából és hirtelen bekerültünk e jegyzett nevek közé. Azóta elmondhatom, hogy bekerülni könnyebb, mint ottmaradni.

-Nehéz volt elindulnotok a pályán?

Ez egy olyan szakma, amihez alapvetően nagyon nagy anyagi háttérre van szükség.

Nekünk ez nem adatott meg és őszintén megmondom fogalmunk se volt az egész anyagi vonzatáról. Így hát bátran belevágtunk a kollekció gyártásba. Közben reklámfilmekben dolgoztunk jelmezesként, hogy finanszírozni tudjuk az indulást. Az első nagy kollekciónk koncepciója a magyar népviseletre épült és erre már külföldön is felfigyeltek.

Elkezdtünk ruhákat árulni egy kis designer boltban Helsinkiben és meghívták a kollekciót a new york-i Magyar Intézetbe. Kaptunk az alkalmon és ha már ott voltunk, körbe jártuk a kinti ügynökségeket, hátha sikerül valahová leszerződni. Persze ez nem egy egyszerű dolog, "appointment" nélkül besétálni és megmutatni, milyen lelkes és tehetséges fiatal tervező vagy. De a kitartásunknak köszönhetően sikerült az egyik legjobb ügynökséghez bekerülnünk és 1 hónappal később már ők képviselték a brandet a párizsi Divathéten.

-Egy-egy kollekció megtervezésénél milyen dolgok hatnak Rád ösztönzőleg?

Mi inspirál?

Rám a zene van talán a legnagyobb hatással és ez is inspirál a legjobban. Aztán a filmek. Mindkét téren mindenevő vagyok, műfajtól függetlenül szeretek mindent, ami igényes.

A zene olyan hangulatokat, érzéseket képes előcsalni az emberből, ami nagyon jól transzformálható kreatív energiává. Ha hallasz egy jó zenét valamelyik USE bemutatón, biztos lehetsz benne, hogy már a kollekció születésénél "repeat" üzemmódban játszotta az iPodom.

-Hogyan telik egy átlagos munkanap a USE-nál? Mi a folyamata egy-egy kollekció megszületésének?

Azért szeretem ezt a szakmát, mert nincsenek átlagos munkanapok.
Mindegyik nap más és új kihívást tartogat, akár kollekciót tervezel, akár a cég üzleti részével foglalkozol. A kollekciók tervezése viszonylag rövid, de annál intenzívebb folyamat. Az anyagvásárral kezdődik Párizsban. Az ott eltöltött pár nap és az anyagvásáron látott újdonságok beindítják az ember fantáziáját és nem ritka, hogy már visszafele a repülőn elkezdünk vázlatolni. Én nagyon sokat rajzolok és mindig "total look"-ban gondolkodok.
Ez nem csak azt jeleni, hogy tetőtől-talpig megrajzolok egy öltözetet, hanem rögtön gondolkodom styling-ban, sminkben, hajban és ami a legfontosabb, a nőben, aki a kollekciót hordani fogja. Ő a fókuszpont. Mit eszik reggelire, hova jár szórakozni, milyen parfümöt használ, mi ríkatja meg, stb...

-Egyszer már jelentkeztetek férfi kollekcióval is. Milyen volt a fogadtatása?

Várható-e a közeljövőben újabb USE férfi kollekció?

A férfi kollekciónknak nagy sikere volt, de sajnos sosem volt annyi időnk, hogy kellő figyelmet kapjon a női kollekciók tervezése mellett. Viszont a mai napig foglalkozunk méretre készített férfi ruhákkal, főleg öltönyökkel és télikabátokkal. Ezt a szolgáltatásunkat a jövőben szeretnénk jobban kiterjeszteni és ha a USE-nak lesz valaha (ki tudja, talán hamarabb mint gondolnánk...) olcsóbb árkategóriájú vonala, biztosan lesz benne férfi kollekció is.

-Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikereteknek?
Mikor Ashley Tisdale 2009-ben USE ruhában sétált be a los angeles-i Teen Choice Award díjkiosztóra, nagyot dobbant a szívem. Persze a tavalyi Oscar gálán is nagyon büszke voltam, mikor Osvárt Andrea tőlünk választott ruhát. Meg hát amikor a tokió-i Divathéten végiglejtettek a gyönyörű ázsiai lányok a 2010-es ősz/téli kollekcióban...
Sok mindenre büszke vagyok, mert sok dolog van, amit magyarként mi értünk el először ezen a pályán.

-Mi a véleményed a magyar férfiak öltözködési szokásairól? Szerinted milyen a divathoz való hozzáállásuk?

Általában a magyar férfiak lenézik a divatot és a meleg szubkultúrához kötik. A ruha csupán funkcionális elem az időjárás ellen, de semmit nem mond el az illető jelleméről azon túl, hogy nem érdekli az öltözködés. A fiataloknál már sokkal jobb a helyzet, de még nem mernek individuálisan öltözködni, inkább haladnak a médiában diktált sztereotípiák mentén. De hát valljuk be, kinek van kedve egyedien öltözködni, ha aztán ezért leköpik az utcán...

-Szerinted miért hanyagolják el ennyire a magyar magazinok/televíziók és egyéb médiumok a férfi divatot? Nincs rá igény?

Nem az igény, hanem az igényesség hiányzik belőlük. Ha valaki nem ismer valamit, akkor nagyon könnyű azt a valamit "eladni" neki. Ezt arra értem, hogy legtöbbször nem a megfelelő szakemberek kerülnek az ilyen médiumokba és aztán az ő, csorba ízlésük határozza meg egy TV vagy magazin öltözködés kultúráját. Ez különösen igaz a hazai zenei és kereskedelmi csatornákra.

-2009-ben a második, 2010-ben pedig a negyedik lettél a "Legstílusosabb magyar férfiak" listáján, mely több ezer olvasói szavazat alapján alakult ki. Emellett a testvéred, Tóth Ali idén első helyezett lett, Godena-Juhász Attila pedig 2009-ben első, 2010-ben pedig második. Mit gondolsz, mi lehet a "titkotok", hogy mindig az élmezőnyben szerepeltek?
Én ezen a listán mindig meglepődök. Mint amikor a cipésznek lyukas a cipője, én is nagyon kevés időt fordítok az öltözködésemre. Bár talán zsigerből lehet a legstílusosabban felöltözni... nem tudom.

-Hol vásárolsz magadnak ruhákat? Van olyan márka/üzlet, amit hiányolsz itthonról?
Ruhát nagyon ritkán vásárolok magamnak. Ha szükségem van valamire kihasználom, hogy van egy műhelyünk, aranykezű varrónőkkel. Inkább táskára és cipőre szoktam pénzt kiadni, viszont arra nem sajnálom... Sok márka hiányzik még a hazai palettáról, inkább nem is sorolom. A USE után a legtöbb ruhám Calvin Klein. Nagyon szeretem ezt a brandet, letisztult, kényelmes és van benne valami dermesztő szofisztikáltság.

-Szerinted mi az a dolog, ami semmiképpen sem hiányozhat egy stílusos férfi ruhatárából?

A zakó és a bőrdzseki. Mindkét darabra jellemző, hogy egy jól eltalált fazon, nagyon öltöztet. Azontúl jól lehet variálni különböző alkalmakra és ütköztetni ellentétes stílusokkal...

-Vannak kedvenc terveződ? Ha igen, ki? A magyarok közül van olyan fiatal, feltörekvő tervező, akire szerinted érdemes odafigyelni?

Kedvenc tervezőm igazából nincs. Nagy tisztelettel rajongok a XX. század klasszikus divatjának megteremtőiért, mint Christian Dior, Yves Saint Laurent, André Courrèges vagy Christóbal Balenciaga.
A magyar tervezők munkáit mindig megnézem és a saját diákjaim (divattervezést tanítok a KREA-ban) pályáját is figyelemmel kísérem. Közülük különösen büszke vagyok Szilágyi Dórira aki McQueen és Gaultier után most végre megtalálta a boldogságot az Adidas-nál, vagy Szegedi Katára, aki kezdő létére már igen sok szakmai díjat bezsebelt.

-Mik a terveid/terveitek a közeljövőben?

Személyes terveim között szerepel a filmezés. Látvány és jelmez tervezés, de ez inkább csak egy dédelgetett álom. A USE nagy változások elé néz. Minden átalakulóban van éppen. Egy teljes rebranding keretében újra definiáljuk a márkát és a közeljövőben szeretnénk megnyitni első "flagship" boltunkat Budapesten. De ezekről a tervekről többet még nem árulhatok el...

-Van kedvenc fotód férfi divatanyagból, editorialból?
Van kedvenc divatanyagom. A 2008 Summer GQ Style-ból a Poseidon cimű sorozat, Nathaniel Goldberg lenyűgöző képei, Patrick Petitjean-nal a főszerepben. Fotó, styling, modell, egyszerűen minden szempontból tökéletes!

Facebook Pinterest

A bejegyzés trackback címe:

https://hestyle.blog.hu/api/trackback/id/tr782779100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

blog 2011.03.28. 18:33:37

Szimpatikus válaszok! A legtöbb helyen én is így látom!

Pont kinéztem a Lack magazinban egy USE felsőt, nagyon tetszik és egész baráti az ára!

Válasz erre

perry 2011.03.28. 23:16:49

Szép kerek, terjedelmes interjú, jól fogyasztható.
Tetszik, hogy András nincs elrugaszkodva a talajtól, minden értelemben!

A rebranding alatt nem tudom mire számítsak...a márka jelenlegi arculata szerintem baromi jó, és a széles közönség előtt alig ismert. A ruhadarabok stílusa is jó irányt követ és nem tudom, hogy a megcélzott célcsoport hogyan változhatna...Szóval kíváncsi vagyok erre a rebrandingre, nem tudom mit értsünk alatta.

Áhh, irigylem, hogy saját műhelyük van...