2010.09.24

Miért kerül annyiba a designer ruha?

HorvathL | 2010.09.24 18:00 | 10 hozzászólás


 

 

Gondoltatok már arra, hogy miért van ekkora árkülönbség egy designer ruhadarab és egy tömeggyártásban készült ruhadarab között? Miért kerül egy Gucci bőrkabát félmillió forintba, egy Zarát pedig miért kaphatunk meg harmincezer forintért? Miért vesznek egyesek többszázezer forintért nadrágot, amikor a huszadáért is megkaphatnák ugyanazt a funkciójú ruhadarabot? Mi indokolja a sokszoros árkülönbséget? Most ennek járunk egy kicsit utána.


 

Az anyagok minősége

 

Az előző század elején a szintetikus (mű)anyagok még nem léteztek. A gyapjú, a selyem, a pamut és a muszlin voltak a legszélesebb körben alkalmazott anyagok a ruhák készítésénél. A selyem, amely akkoriban nagyon népszerű volt, a selyemhernyók segítségével készült el, ami nem megy egyik napról a másikra, ráadásul nem is lehetett hatalmas mennyiségeket előállítani. A szintetikus anyagok feltalálása drasztikusan csökkentette a ruhák gyártási költségét. Ez a gyártási mennyiség növekedéséhez és a ruhák árainak eséséhez vezetett. A nagyobb cégek kerülik az ilyen olcsóbb anyagokat.


 

 

Az embereknek a 19. században nem volt ekkora ruhatáruk, mint nekünk ma, de jóval több munka és idő ment el egy-egy ruhadarab elkészítésére, így többnyire a minőségük is jobb volt. (A világ egyes részein különbség van abban is, hogyan viszonyulnak az emberek a ruhákhoz: Oroszországban például inkább vesznek kevesebb, de minőségi ruhadarabot, mintsem hogy a szekrény tele legyen rosszabb minőségű cuccokkal.)


 
 

 

A kidolgozás minősége

 

Vessetek egy pillantást a varrásokra, szegésekre a ruháitokon - teljesen egyenesek? Erősnek tűnnek? Hányszor fordult elő, hogy hazavittétek az új szerzeményt és otthon vettétek észre, hogy bizony eláll a cérna itt-ott, a varrás nem tökéletes, az anyagon apró hibák vannak? Vagy hogy az első mosásnál összement vagy kifakult?


 
 

A drágább ruhákon a minták találkoznak a varrásnál. Ha kockás mintájú az anyag és épp a minta felénél találkozik egy másik anyagrésszel, akkor az a drágább ruhán össze van párosítva, milliméternyi pontosan. Vannak poliészterből készült nadrágok és mondjuk a drágább bársonynadrágok - a különbség azonnal észrevehető abban, hogy hogyan érzi magát benne az ember, az anyag és a szabás mennyire igazodik az alakhoz. A drágább anyag nem fogja néhány mosás után elveszíteni a formáját. 

 

A ruhák elkészítése egy külön művészet, de itt is innovációra, újításra van szükség. Ezek az újítások általában a legkreatívabb tervezőktől származnak, akiknek legjobb anyagi háttérrel kell rendelkezniük ahhoz, hogy véghezvigyék ötleteiket.


 
 
 
 

 

Származás / gyártás helye

 

Általában igaz, hogy azok a ruhák, amelyek európai országokban készülnek, drágábbak, mint amik Ázsiában. A munka még mindig jóval olcsóbb tőlünk Keletre, de nem feltétlenül rosszabb minőségű az ott készült áru. A 3.1 Philip Lim, amelynek “vezérei” Philip Lim és When Zhou bebizonyították, hogy a kiváló minőség jöhet európán kívülről is, ráadásként így az ő ruháik némileg kevesebbe kerülnek, holott egy lapon említik őket a legnagyobb nevekkel a magazinok oldalain. A leghíresebb cégeknél jó jel, ha közel van a székhely a gyártási helyhez, mert ez a minőség iránti elkötelezettséget mutatja.

 
 
 

 

Eredetiség

 

A koppintást nem véletlenül hívják úgy, ahogy. A legjobb cégek vonzzák a legjobb tervezőket, azokat az embereket, akiknek a munkája inspirációt jelent másoknak. A céljuk nemcsak, hogy anyaggal borítsák be a testünket, hanem hogy elmondjanak valamit rólunk. Az ’50-es években például Christian Dior feltalálta a “New Lookot” azoknak a hölgyeknek, akik nem elégedtek meg a háború előtti egyszerűbb kinézettel. 

 

 

 

 A férfiaknál is folyamatosan, évtizedenként következtek be nagyobb változások - a ’60-as években az öltönyökön variáltak, a ’70-es években a hosszú haj és a femininebb kinézet hódított, a ’80-as években többek között Gaultier, Galliano és Vivienne Westwood kezdték visszahozni az elegáns öltönyöket, illetve a bőrdzseki és szakadt farmerdzseki örvendett nagy népszerűségnek, a ’90-es évek a retróról szólt, az ezredforduló férfidivatjáról pedig elmondható, hogy az előző évszázad legjobb elemei jelentették az inspirációt, de legfőképpen az egyszerűségre törekedtek.  

 

A manapság nagyon divatos military-stílus jegyében született Burberry kabát a hivatalos honlapon a webshopban 2500 euro (kb. 700 ezer Ft). Úgy látszik, hogy az ár egyfajta kompenzáció az eredetiségért.


 

 

Terjesztés

 

Nyilván jóval többe kerül egy üzlethelység egy nagyváros patinás, hangulatos bevásárló utcájában, mint egy kissé jellegtelen plázában. A nagyobb, drágább luxus ruhaüzletekben jobban képzettek az eladók és minden arról szól, hogy a vásárlónak különleges élményben legyen része. A bécsi Louis Vuitton üzletbe például nem mehetnek be akámennyien, nekem is várni kellett, hogy egyáltalán körülnézhessek odabent (gondolom biztonsági okokból is). 

 

A luxusmárkák “flagship” üzleteit (vagyis a legnagyobb városokban, a legjobb helyeken lévő üzletek - “zászlóshajók”), a legjobb belsőépítész / építész cégek tervezik meg. Ez is rengeteg pénzbe kerül. Például a new yorki Prada bolt Rem Koolhaas cégének, az OMA-nak a munkája. Egészen elképesztő ötleteket valósítottak meg benne. Érdemes vetni rá egy pillantást (itt). A lényeg, hogy valakivel meg kell fizettetni a gyönyörűen kialakított boltokat, a képzett (olykor több diplomás) eladókat és a reklámokat. Ezek is benne vannak a ruhák áraiban.


 
 
 
 
 
 

Ugyanakkor a legtöbb cégnek van webshopja is, amelyekben ki lehet fogni leárazásokat, de itt a vásárlás élménye elveszik: csak kattintgatunk és közben nem érezzük magunkat különösen jól.


 

 

Konklúzió

 

A fentebb felsorolt dolgok az adott cég múltjával együtt adják meg a márkának az értékét. Minél nagyobb a márkanév értéke, a cég annál több pénzt tud kihalászni a vásárlók zsebéből. Ez kicsit hasonlít arra, mint ahogyan a dolgok az autóiparban mennek. Az emberek kifizetik a 6-8-12 millió forintot egy 1-es BMW-ért, holott ugyanazt a felszereltséget (és most már akár minőséget) megkapják egy VW Golftól is, fele annyiért.

 

Pontosan az, hogy nem mindenki engedheti meg magának ezeket a ruhákat, teszi őket luxustermékké. Ritkábbak. Más szavakkal élve az elérhetetlenség ez esetben egyenlő a luxussal. 

 

Lényegében nem magáért a ruháért fizetik ki a magas árat, hanem azért az időért és energiáért, amit annak elkészítésébe fektettek. Az ötleteket, kutatást, újítást fizetik meg, ami nélkül megállna a divat körforgása.

 

Ahogyan a Lanvin zsenije, Alber Elbaz fogalmaz:

 

“Egy kollekció elkészítése majdnem olyan, mintha egy betegség ellenanyagát készítenénk el. Ha már megtalálták az ellenszert, azt könnyen és olcsón tudják sokszorosítani. De megtalálni, kikísérletezni is olcsó művelet? A válasz nem.”


 

 

Egy konkrét példa

 

A New York Times internetes oldalán találtam egy cikket, melyben a Band of Outsiders tervezőjével, Scott Sternberggel beszélgetnek a ruháik készítéséről. A cég ruháira jellemző az egyszerű, de tökéletes szabás és a magas ár. Hogy hogyan lesz az anyagból egy 550 dolláros nadrág? 


 

Egyes vélemények szerint köze sincs a gyártási költségnek ehhez az árhoz.

 

“Merészen hangzik, de a nadrágjaink rettenetesen erősek” mondja Mr. Sternberg. Hogy alátámassza a kijelentését, megmutatta a brooklyni gyárat, ahol a ruháik készülnek. Itt nem sok minden változott a ruhaszabászat tekintetében az utóbbi században.

 

Egy ember egy hatalmas, forró vasalógép mellett dolgozik, amely képes az anyagot úgy alakítani, hogy az nem veszíti el a formáját egykönnyen. Egy másik munkás egyes öltönydarabokat fércel a vászonhoz kézzel. Egy géppel készített zakó esetén egyszerűen összeragasztják a két anyagot. 

 

A vászonnadrágokat itt olyan techikával készítik, mint az öltönynadrágokat, nagyrészt kézi munkával. Az anyagköltséget is kiszámolták, 54 dollár. Ehhez jön a dolgozók bére, ami átlagban 13 dollár óránként. Több, mint 20 ember kezén megy át egy ilyen ruhadarab, akik az anyagot vágják vagy a zsebeket készítik el. Körülbelül 110 dollárnál tartunk - ez az ötöde annak, amit kérnek érte. Ehhez a 110-hez jön nagyjából még 110, ami a munkáltatói kiadásokat, fizetéseket és a profitot jelenti, így a nagykereskedelmi ár 220 dollár. A kereskedő ezt 2.5-el megszorozza, így jön ki az 550 dolláros ár.

 

Túl sok? Nem, ha az emberek kifizetik.

 

Egy gép talán jóval olcsóbban képes nadrágokat készíteni, de egy tervező, akinek a minőség a legfontosabb, abban nem lát értéket.


 

A ruhák árába összefoglalva a következő dolgokat foglalják bele:

 

  • anyag- és gyártási költség
  • a tervező ötletei, innovációja, kutatásai, eredetisége
  • profit
  • reklámköltség
  • eladók fizetése
  • a márkanév értéke
  • az üzletek kialakításának költsége

 

 

Ennek ellenére úgy gondolom, hogy vannak túlárazott ruhadarabok, amikben az érték (esztétikai, minőségi ...stb.) negyede sincs az eladási árnak (láthattatok már néhány ilyet nálunk...), de talán egy kissé közelebb kerültünk az igazsághoz.

 




A bejegyzés trackback címe:

https://hestyle.blog.hu/api/trackback/id/tr502320639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mzd · http://zoldhegyi.hu/blog 2010.09.24. 18:27:59

Én nagyon szeretek showroomokat látogatni.
Monofashion-ben van jópár férfi ruha is, nemrég vettem egy Nubu ballont és egy 'mackónadrágot' illetve egy sálat (utóbbit pont ma, a legújabb The Room magazinnal).
Nagyon tetszik mindegyik, és tényleg kicsit egyedinek érzem magam, ha rajtam van(nak) :-)

2010.09.24. 19:04:24

@mzd:
..én is lájkolok a szitiben showroomban soppingolni...

mzd · http://zoldhegyi.hu/blog 2010.09.24. 19:05:17

@ton-ton: Ez most ironikus?
Szerintem abszolút nem abban a stílusban írtam, de mindegy.

Thunder01 2010.09.24. 19:33:19

A designer ruhákban nagyjából csak egyetlen dolgot kell megfizetni: a nevet. Aki belehozza az eladók bérét meg üzletköltséget, az vagy balfék, vagy mentegetőzik. Nem kell kertelni, ki lehet mondani hogy egy felsőbb réteget céloznak meg bizonyos márkák, akik mikor megveszik és fizetnek több ezer dollárt, az az ő szintjükön egy átlagérték.
Ugyanakkor egy nagyon fontos tényező is meghatározza a ruhák árát: az idő. Ha nagyon új és még nem hordta senki, vagy ha nagyon antik, azt meg kell fizetni.

Thunder01 2010.09.24. 19:34:19

A designer ruhákban nagyjából csak egyetlen dolgot kell megfizetni: a nevet. Aki belehozza az eladók bérét meg üzletköltséget, az vagy balfék, vagy mentegetőzik. Nem kell kertelni, ki lehet mondani hogy egy felsőbb réteget céloznak meg bizonyos márkák, akik mikor megveszik és fizetnek több ezer dollárt, az az ő szintjükön egy átlagérték.
Ugyanakkor egy nagyon fontos tényező is meghatározza a ruhák árát: az idő. Ha nagyon új és még nem hordta senki, vagy ha nagyon antik, azt meg kell fizetni.

Thunder01 2010.09.24. 19:38:34

Kis titok még: manapság ott jár a divat, hogy a közel-kelet szabásmintáit koppintják le a nagy tervezők.
Ez azért kicsit durva.

lüke 2010.09.25. 05:22:06

Burberry már megmondta

lüke 2010.09.25. 05:23:33

szép ez az aranygombos,nkem már négy éves koromban ilyen volt..................

LuPuS 2010.09.25. 07:56:39

A minőségnek ára van s ha minőségnek neve is van, akkor az tovább növeli az árakat.
süti beállítások módosítása