Idén szeptemberben a Je Suis Belle, a Use és Anh Tuan New York-ban egy nem mindennapi, utcai performansz keretében mutatatták be alkotásaikat a nagyközönségnek, ami nagyon jó kritikákat kapott. Most Kiss Tibi, a Je Suis Belle egyik tervezője, itt a HeStyle-on osztja meg veletek new york-i élményeit.

24 órája repültem már és még mindig csak Budapestet értem el, ahol 8 órám volt arra,  hogy eljussak haza, átpakoljam a bőröndömet, egyek valamit, aludjak, beszaladjak a showroomba ránézni a dolgokra és utána újra ki a reptérre egy újabb 10 órás utat kezdeni...

NEW YORK

Miután átjutottam az ujjlenyomatvételen, a fotózáson és felzsákmányoltam a bőröndömet, rohantam ki a reptérről. Teljes kétségbeesés: ne várjon senki sokat a JFK-től. Lepukkant, koszos és kiábrándító. Miután bevágódtam a taxiba, ahol hálisten nem volt sor és jött is gyorsan, már alig vártam, hogy Manhattan-ben legyek. Brooklyn mellett egész gyorsan be lehetett jutni az autópályán a folyóig és akkor jobbra a téglaházak mögött hirtelen feltűntek: hatalmasak, fényesek és csak itt ilyen lélegzetelállítóak. Szép lassan az egész felhőkarcolós sziget feltűnt az ablakban és láttam, hogy közeledünk. Hihetelen volt. Megérkeztem. Végre újra úgy éreztem, hogy vagyok valahol. Alig vártam, hogy átmenjünk a hídon, és igen: tényleg olyan mint a filmekben. Sok sáv, fura rendszer, alul a metró, felül a gyalogosok.

Kiszálltam a taxiból. East Village-ben volt a szállásunk egy baromi jó helyen, a Hell's Angels mellett. Attila jött elém, mert a többiek már három napja kint dolgoztak a projekten. Megmutatott mindent, felvitt a szobámba és a tetőre: tényleg olyan mint a filmekben. Tűzlépcső , fekete mindenhol. A távolban Chrysler building, Empire State Building. A másik oldalon a Wall Street. Nagyon magas.

Szeptember 15-e volt az utolsó nap a NY-i projektből, sajnos csak akkor voltam jelen, de zseniális volt. Mindenki tudta mit kell tennie, nagyon profin dolgozott a csapat és az eredmény lenyűgöző volt, hálisten az utca emberének és az értő közönség számára is. Tuannal és a Use csapattal közösen zajlott a projekt. Két fotós Hapák Péter és Máté Gábor készített fotókat 2010-es tavasz nyári kollekcióinkról, miközben bevontuk a csoportképekbe a járókelőket. A nap végén a fotókból kiállítást installáltunk a felhőkarcolók tövében a 42. utcánál, a Bryant Park mellett. A felhőkarcolók egyébként még nagyobban ha a tövükben állsz. Pont mint a filmeken.

A várost egyébként nem nagy ördöngösség felfedezni, mert majdnem minden szimmetrikus, és a főbb utcaneveket nem nehéz megjegyezni. Kb. egy hetem volt még kint, amit azon kívül, hogy megpróbáltuk a JSB-t promótálni, elköltöttem a pénzt amit kerestem. Ez nem volt nehéz. Brilliáns a kaja és tömény a pia. Bármit megkívánsz, kapsz. Egyik este kubai helyre mentünk, mert Eszter már járt ott és nagyon lelkes volt. Jól tettük, hogy elmentünk, mert ilyen fantasztikusan jó kaja itthon nincs sehol. Az ital Morita volt, ami zseniális ötvözete volt a Mojitonak és a Margaritanak. Az előétel grillezett kukorica csilivel és parmezánnal, citrommal... A főétel csokis hús volt, vörösbabbal és már nem is tudom mivel. De ez csak egy a sok közül... és a hamburger...

Az üzletek engem annyira nem hoztak lázba, bár találtam egy csomót ami tök különleges, de hamar kiderült, hogy amiket én szeretek azok európai designereket árulnak és úgy gondoltam akkor most köszi inkabb veszek amcsi cuccot. Az egyik legjobb bolt az In god we trust: kopottas ahogy kell, kicsit múltszázad eleji, kicsit modern, sok fa, padlás hangulat, de minden jó minőségű. Innen befigyelt egy új bakancs.
Marc Jacobsnak több kisebb üzlete van West Villageben egy koncentrátumban. A ruháiért nem vagyok oda annyira, de kasmírsapka, új táska és 2 új pólóm is lett... az egyik ajandék. Az üzletek egyébként baromi jók: kicsik, viszafogottak, de van benne valami csavar, vagy poén... és persze a "műanyag" bolt... ahol sorba állhatsz a hülyeségekért...
Egyébként amerikai dolgot venni NY-ban teljesen jó, mert ottani és nem horribilis az ár. Marc Jacobs például egyáltalán nem drága, Alexander Wang pedig kifejezetten olcsó. Browns pedig a paradicsom! De nem mertem ott új cipőt venni: majd legközelebb. Ja igen, és egy zseniális bolt: Tokyo 7. Turkáló, fiúk lányok, kicsit lányhangsúlyos de nem olyan vészesen. Csak designer holmi, ráadásul nem drágan. Bizományi bolt, ha beviszed a puccos ruhádat, ami mégsem kell eladják neked, főleg modellek visznek be egyébként cuccokat amiket a showkon kaptak, úgyhogy modellméret előny. Azért én is találtam magamnak, egy gyönyörű MJ pamutzakó lett az enyém.

Elkezdtem meginni egy pohár bort, és úgy érzem lassan befejezem a beszámolót..

MoMa zseniális a gyűjteménye, a Met lenyűgöző. A Central Parkban piknikeztünk Attilával. Meleg volt és sütött a nap. Csillogott a tó és a fák fölött üveghegyek csillogtak. A CP hatalmas, tiszta és zöld. A metró viszont koszos és meleg, a taxisok pedig nem beszélnek jól angolul és nem mennek Brooklynba. Csak úgy, mint a filmekben. Én sem megyek azt hiszem soha többet Brooklyn-ba, ha nem muszály. Egyszer elég volt. Átsétállni a Brooklyn hídon viszont csodálatos. Egyre közelebb kerülsz a pillérhez, és egyre hatalmasabbnak érzed. Közben, ha hátranéz az ember körvonalazódik a Wall Street környéke és kibukkan a Szabadságszobor is. Egész picikének tűnik onnan. Aztán átmész a "nyugdíjasotthon" Brooklyn-ba, ahol rengeteg a kisgyerek is. Viszont baromi jó a pancake a Jak the Horse Tavernben, és remek a kilátás. A rálátás a Brooklyn híd pillérjére pedig nagyon jó.  Nagyon  kicsi leszel. És azért jó egy olyan helyen este iszogatni, ahol a mosdóban a villanykapcsoló mellett egy Basquiat kép lóg.
De kösz Brooklyn, ha lehet inkább Manhattanben maradok.

A végéről inkább nem is írok:  Haza kellett jönni, hogy újra vissza lehessen menni.

Igen, a legfontosabb: ez tuti nem Amerika, de ezt sokan és sokszor elmondták, ott is, itt is. A pasik zseniálisan néznek ki, jól öltözöttek és jól összerakottak. A csajok is , de 10 jó pasira kb. 2-3 jut. Szóval néznivaló van bőven és nehéz otthagyni a dolgokat. Addig is, amíg vissza nem jutok a jobb karomon nézegetem az utolsó éjszaka emlékét, az új tetkómat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.