A világháló segítségével futótűzként terjedt a hír a múlt hónapban: az olasz Dolce & Gabbana tervezőpáros megszűnteti az olcsóbb, fiatalosabb D&G vonalat. Vajon miért?

Mi is többször hírt adtunk a Dolce & Gabbana brand kistestvérének kampányairól, és habár nem voltunk tőle mindig elájulva, azért fontosnak tartottuk ezt a lazább, fiatalosabb, elérhetőbb vonalat is. Igaz, amióta a brand megvan, elárasztották a D&G logós dolgok a "feketepiacot", hamisítványok tömkelegét szülte ez a két betű. Lehet, hogy úgy érezték, hogy a márkanév ilyen módon egy kissé megkopott, de biztos, hogy nem ez a fő indoka a dolognak, hiszen más luxusmárkák logóját is agyonhamisítják. 

Némileg meglepte a hír a divatvilágot, mert a D&G márka jól fogyott, az eladásokkal nem volt gond. Talán abban keresendő a probléma, hogy a luxusmárkát kétfelé osztották: a gazdag vevőkörben felmerülhetett a kérdés, hogy miért van erre szükség; miért kell egy olcsóbb részleg a cégen belül, csak így képesek fennmaradni?

Úgy tűnik a luxusmárkák vevőkörét kevésbé rázta meg a válság, lényegében meg sem érezték azt (maximum egy-ketten nagyot buktak, míg mások nagyot nyertek rajta). Ők azt várják el az általuk választott márkától, hogy csakis a legjobbat nyújtsa. Feltehetőleg ezen a szinten már ront a képen, ha van egy amolyan "zavaró tényező", egy olcsóbb kistestvér. 

Szakértők szerint két út áll manapság a luxusmárkák előtt: vagy kiszolgálnak mindenféle korosztályt, szélesebb igényeket, mint például a Calvin Klein vagy az Armani; vagy csakis azokra a vásárlókra koncentrálnak, akiknek tényleg nem számít az ár, csakis az exkluzivitás. 

A Dolce & Gabbana az utóbbit választotta. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.