Vélemény: Ablak az ember felé
A minap láttam egy bejegyzést (konkrétan ezt) a The Sartorialist méltán népszerű blogján, amelyben egy hölgy képe volt látható. Első ránézésre egy nem odaillő fotónak tűnt, a sok zseniális firenzei, párizsi és New York-i outfit között tényleg haloványabb az öltözék, aztán elolvastam a szöveget, amit Schuman írt alá.
Nem akarom szó szerint idézni, de arról van szó, hogy leírja azt a történetet, amit az egész karakter mögé lát. Azt, hogy egy veszélyes párizsi szegénynegyedben lakó nőt képzel el, aki épphogy meg tud élni, melegvíz nincs a lakásában és azért öltözködik így, hogy még véletlenül se vonja magára a környék figyelmét. Hogy megvédje magát.
És tényleg, kit érdekel, hogy mekkora az a kabát, vagy hogy mennyire lepukkant a cipő, amikor az öltözék csak egy ablak a másik felé, nem a cél: át kell néznünk rajta, ha tényleg meg akarjuk ismerni a mögötte lévő embert magát. Pontosan azért ünnepli a világ az egyén stílusát, mert vele együtt maga az ember kerül előtérbe. Mindenkiben van valami értékes tulajdonság.
Miért is öltöznénk fel úgy ahogy, a külső általi kommunikáció nélkül? Miért is ne közvetítenénk néha a jókedvünket, vagy épp rosszkedvünket a külsőnk által? Azt, hogy nyitottak vagyunk, szeretünk egy zenei stílust, vagy kedvelünk egy bizonyos tervezőt?
Ha egy tanácsot elfogadtok tőlem, akkor sose ítéljetek meg valakit a külső alapján, adjatok mindenkinek egy esélyt.
Ennél tényleg annyival többről van itt szó.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.